Az első hónap

Det kommer! 

Ez csak annyit jelent dánul, mint hogy Take it easy! vagy idővel minden meg fog oldódni. Ezt a kifejezést az egyik bolgár nő mondta nekünk az egyik előadás elején, aki mellesleg már 10 éve itt él. Azt hiszem, ebben az 1 hónapban, amit itt töltöttem, sokszor kellett erre e
mlékésztettnem magam.

Az adminisztrációs része talán a legmacerásabb itt, rengeteg papírt kellett kitölteni. Szerintem az elmúlt hetekben én használtam a Google fordítót a legtöbbször és innen köszönöm annak, aki kitalálta a kamerával való beolvasás funkciót. De ezenkívül, semmi panaszom nem lehet az ügyintézéssel kapcsolatban. Minden kártyámat kb. 3 munkanapon belül már kézhez kaptam és mindenki rendkívül segítőkész. 

A munka keresés külföldi diákként eléggé nehéz, de szerintem ez minden egyes városban így van. Főként futárokat keresnek a különböző éttermek, mivel itt is felkapott lett a "NetPincér" ( ami itt Wolt), de így, hogy nincs sok tapasztalatom, nem vállalnám be egyiket sem. Az időm legnagyobb részében a LinkedIn és Jobindex-en találtok meg. Úgy érzem, hogy már lassan csak az én kattintásaimból is meg tudnának élni ezek az oldalak. Próbálok nem rágörcsölni a munka keresésre, de elég nehéz nem azt csinálni.Szerencsére találtam már egy spare time job-t, egy családnál takarítok 3 órát egy héten és pont elég ahhoz, hogy abból vásároljak be a szupermarketekben. 

Egy gyors megjegyzés a munkámmal kapcsolatban: nagyon fura volt az otthoni diák munka után, hogy mennyire megbíznak bennem és, hogy mennyire megértőek. Tudják, hogy tanuló vagyok, szóval mindig megkérdezik, hogy melyik időpont felel meg nekem és ha nem jó, akkor javasolhatok egy másik időpontot is. A bizalommal kapcsolatban, pedig annyi, hogy tudom hol találom a háznak a kulcsát, előre ki van rakva a fizetségem az asztalra és mondták, hogy bármikor ehetek a gyümölcsökből, ha megéheznék, mert tudják, hogy általában tanítás után megyek hozzájuk. 

Egy új nyelv tanulása először mindig izgalmas, aztán kezd az ember lelkesedése csökkenni, amikor a legegyszerűbb " Hogy hívnak?" kérdésbe is belebotlik a nyelve. Egy nagyon jó videót láttam Dániáról, ahol viccesen fogalmazták meg ennek a gyönyörű nyelvnek a kiejtését. (ide linkeltem, magyar felirat is van hozzá)  Próbálok minden nap Duolingo-n gyakorolni, de nem mindig sikerül beiktatni. Az első nagy sikerem mostanában az volt, hogy végre megértettem mit kérdez a pénztáros (Kéred a blokkot?) és minden dán tudásomat elővettem és válaszoltam: Ja, tak! - Igen, köszönöm! Próbálok minél türelmesebb lenni magammal, mert nem egyik napról a másikra fogom elsajátítani a dán nyelvet. Csak elég fura megint egy nyelvet nulláról kezdeni, miután az angol az már olyan természetesnek tűnik. 

Az oktatásról majd még később tudok véleményt mondani, mert eddig csak ismerkedős és bemutató órák voltak. Rengeteg mesélni valóm van a tapasztalataimmal kapcsolatban és úgy érzem, hogy összeszedetten csak blog bejegyzésekben tudom leírni őket. Legalább így könnyebb követni a történéseket, mint egy Messenger csoportban. Majd próbálok rendszeresen írni és már van pár téma ötletem, amiről szeretnék itt beszélni. 

Ezt az 1 hónapot szerintem ez a kép foglalja össze a legjobban. Legtöbbször esik az eső, le akar fújni a szél a biciklimről és be van borulva az ég és ezért reggel sokszor nincs kedvem kimászni az ágyból. De aztán vannak olyan napok, amikor egy felhő sincs az égen vagy ilyen látvány vár reggel. Erről a képről egy kicsit már agyonhasznált idézet jutott eszembe: 

“It takes sunshine and rain to make a rainbow. There would be no rainbows without sunshine and rain.”

Bogi